Nincs nagyobb öröm egy író számára, minthogy rongyosan, kopottan látja könyvét a könyvtárban. :') Ebből tudja, hogy regénye kézről kézre jár, szeretik  és olvassák... Decemberben hagytam egy példányt a Második esélyből volt általános iskolámban, és májusra megviselten várt. Örömkönnyekkel teli szemmel fogtam kézbe, a könyvtáros pedig boldogan mesélte, mennyien szeretik.

Tudom én, hogy a mai ínséges világban kenyérre alig jut, nemhogy egy drága könyvre. A mai bemutatóért cserébe Módis Tamás vett egy példányt a hajdúsámsoni általános iskola könyvtárának részére második könyvemből is, hogy az is kikölcsönözhesse, akinek nem telne rá, de nagyon szeretné.

Ma mutattam be a Kényszerképzetet, és öröm volt hallani, ahogyan ,,stoppolják" a könyvemet, és a maguk gyermekies módján meghatározzák a sorrendet: ki veszi ki először a könyvemet. :')

Köszönet a meghívásért, a lehetőségért és ezért a felemelő érzésért!

H. Rose